A Bizánci Birodalom 717-re már a létéért küzdött – nem először és nem is utoljára. A birodalom fővárosának 717-718-as ostromában egy különleges fegyver, a görögtűz játszotta a főszerepet. Ahogyan Geoffrey Regan, brit hadtörténész is megfogalmazta, ez az ostrom egyike volt azoknak a kivételes eseteknek, amikor egyetlen fegyver határozta meg a történelem további menetét.
A birodalom ostrom alatt
Az iszlám előretörésének egyik következménye volt, hogy az arab hódítások a Bizánci Birodalom közel-keleti területeit ragadták el. Ebben ugyan a birodalom gyengesége is szerepet játszott, azonban az arab hódítók sikeréhez tartozott, hogy fegyelmezett, szívós harcosok voltak, akik jól kidolgozott, szoros hadrendben harcoltak. Tulajdonképpen seregeik harci értéke csekély volt, felszerelésük sem volt jobb ellenfeleikénél, minthogy taktikailag sem voltak fölényben. De a rajtaütésekben jeleskedtek és lovaik, az arab ló volt legendásan gyors és tüzes állat. Hadviselésük a nomád harcosokéra volt jellemző: a terep adottságainak felhasználása és a színlelt megfutamodások. Úgy tűnik az arabokat leginkább maga az iszlám tette olyan félelmetes ellenféllé a csatatéren. Már korábbi és későbbi példák is voltak a történelemben, amikor egy vallás, vagy egy kultusz pszichológiailag megerősítette a katonákat, ezáltal pedig sokkal szívósabb, elszántabb erővé váltak. A 7. század második felére a több évtizedes háború Bizánccal az arabok javára dőlt el: elfoglalták Perzsiát, a Közel-Kelet nagy részét és Egyiptomot. A 8. század elején pedig benyomultak Örményországba is.
A görögtűz
A bizánci gályák fő fegyverét a gyújtóeszközök alkották. A bizánciak, amikor kifejlesztették a görögtüzet, azt egy korábbi, ókori gyújtóvegyületből fejlesztették tovább. Az eredeti receptet nem ismerve csak gyanítják a történészek, hogy kénes gyújtóanyaggal vegyített nyers kőolajat, naftát használtak, amit a gályán lévő hajítógépekre helyezve, kilövés előtt gyújtottak meg. A történet szerint Callinicus, egy mérnök Hélioposzból ismerte a görögtűz előállításának titkát, és az arabok ellen menekült Konstantinápolyba, ahol a bizánciak számára őrizte meg a fegyver titkát. A görögtűz legvalószínűbb eleme a salétrom, amely más anyagokkal vegyítve képes volt az öngyulladásra.
Az ostrom
Konstantinápoly bevételére az arabok számos kísérletet tettek. 717-re Maslama, arab vezér elfoglalta Anatóliát, majd Trákiát, s ezzel Konstantinápoly harapófogóba került. A bizánci császár, III. Leó tisztában volt vele, hogy a város ostroma csak idő kérdése, ezért még időben megtette a szükséges előkészületeket. A városban raktárait feltöltette élelemmel, fegyverrel és lőszerrel. Bízhatott a város falaiban is, amely a kor egyik legerősebbike volt. A város gyenge pontját a tengeri kijáratok jelentették. Leó leginkább az arabok tengeri blokádjától tartott, amely hatékonyan elvághatta volna a város külvilág felől jövő ellátását. Ugyanakkor hajóhada harci értéke jóval fölötte állt az arabok hajóinak. A Szulejmán vezette arab flotta kezdetben egy rohammal kísérelte meg bevenni a várost, de ezt a bizánciak sikeresen elhárították. Maslama ezután döntött a város körülzárásáról és ostrom alá vételéről. Ismeretlen, hogy Leó császár mennyi emberrel védte ekkor a várost, Maslama seregéről azonban tudjuk, hogy 80 000 főt számlált, Szulejmánnak pedig 1800 hajó állt a rendelkezésére, amellyel az ostrom kezdetén blokád alá is vette a kikötőt. A flotta egyik felet a Boszporuszon járőrözött, a másik fele pedig az Égei-tenger bejáratánál. Magába a város kikötőjébe az Aranyszarv-öbölnél viszont képtelenek voltak bejutni, ugyanis az egy hatalmas lánc védelmezte. A nagy láncot a bizánciak mechanikusan fel- és le tudták húzni, attól függően, hogy egy hajót át- vagy beengedtek a kikötőbe. A bizánci flotta ebben az öbölben állomásozott, s olykor rajtaütés szerű támadásokkal lepte meg az arab flottát.
Erre jó példa a Galata közelében lévő támadás, amikor a meglepett arab járőrflottára a bizánci hajók rátámadtak, aminek következtében az arab hajók egymásba gabalyodtak, s így mozgásképtelenné is váltak. Az így megbénult arab hajókra aztán rá lehetett szórni a bizánci fegyvert, a görögtüzet. Az arab hajók hamarosan a tűz martalékaivá váltak, míg a bizánci flotta alig szenvedett vereséget. A járőrhajók elleni kisebb, és gyors támadások lazítottak a blokádon, az arab flotta pedig nem tudott rá hatékony ellenlépést tenni.
A flották
Mind a bizánciak, mind az arabok hasonló hajókat használtak, elsősorban gályákat, a kismerülésű, gyors hajótípust, amely szállításra és hadihajóként egyaránt alkalmas volt. A bizánciak 513 óta alkalmazták a gályák egy módosított változatát, a dromont, vagyis „futót”. Ez a gályatípus új konstrukció szerint épült. Két evezősoros hajók voltak, de eltért a nagyságuk. Ezért egy sor legfeljebb 120 evezőst jelentett, és általában egy főárboccal rendelkeztek, néhányuk még egy előárboccal, ritkább esetben, a nagyobb típusok még tatárboccal is. Latin vitorlát (ferde, szélirányhoz alkalmazkodó) használtak, mely utóbbi találmányt valószínűleg az arab mesteremberek használták először, és a bizánciak is később átvették. Ezzel sikerült a szélenergiát hatékonyabban kifogni, így ezek a hajók nagyobb sebességgel közlekedtek, mint a korábbi gályák.
717-718 telét mindkét fél megviselte, de a leírások szerint az arab tábor kevésbé volt felkészülve a tél nehézségeire, mint az ostromlottak. Az ostromlók élelemkészlete elkezdett fogyni, a helyi területeket pedig már végigprédálták. Ezt követte, hogy leölték az állatokat, hogy megegyék, de ez nem akadályozta meg a betegségek vagy a fagyások okozta veszteségek növekedését.
Az arabok számára vigaszt jelentett 718 tavasza, amikor szárazföldi és tengeri erősítés érkezett Egyiptomból, Merdasan vezetésével. Leó válaszul folytatta a rajtaütés szerű támadásokat a tengeren, ami ellen az arabok az erősítés ellenére sem tudtak hatékony ellenlépéseket tenni. Ennek következményeként a tenger felől jövő utánpótlás újra megérkezhetett, ezzel enyhítve az ostromlott városban uralkodó körülményeket.
Az tavasszal, arab flotta gyengülésével Leó idejét látta, hogy az ellenség szárazföldi csapatai ellen forduljon. Egy nagyobb sereg átkelt az ázsiai partra, ahol újabb rajtaütéssel immár a szárazföldi arab csapatoknak okoztak veszteséget. Ebben a támadásban esett el maga Merdasan is.
Az arab szárazföldi haderő azonban a kisebb siker ellenére tartotta magát, és az ostromnak úgy tűnt, nem lesz egyhamar vége. Leó ekkor a diplomáciához folyamodott. Korábbi ellenfelét, Tervel, bolgár cárhoz küldött üzenetet, melyben kérte a segítségét. Tervel végül hajlandó volt segítséget nyújtani egykori ellenfelének, talán mert Leó megvesztegette, de az is lehet, hogy belátta, az elesett Konstantinápoly helyét egy erős arab birodalom venné át, amely még nagyobb fenyegetést jelentene keresztény királyságára, mint amilyet a Keletrómai Császárság jelent.
A nyár folyamén Tervel seregével el is indult a város felmentésére. Hadrianopolisnál Maslama felsorakoztatta ellene seregét. Kemény csata következett, amelyben az arab sereg óriási vereséget szenvedett – állítólag 22 000 arab maradt a csatatéren. Leó kihasználva Tervel győzelmét, a pszichológiai hadviselés eszközét is bevetette. Az ostromló táborban sikeresen elhíresztelték, hogy az arabok ellen nagy frank sereg vonul. A vereségtől már demoralizált arab maradéka sereg végül 718. augusztus 15-én feladta az ostromot és elvonultak a város alól.
A korabeli krónikák számadatait nehéz elhinni, de valószínűleg az arabok valóban jelentős veszteségeket szenvedtek. Ennek hatására Leó ellentámadásba mehetett át, hamarosan Anatóliát visszafoglalta.
Tanulságok, tapasztalatok
- III. Leó a birodalom történetének egyik nagy katonacsászáraként tartják számon. Konstantinápoly védelmét mindenesetre példaszerűen látta el. Ismerte védelmének erősségeit, ahogy ellenfele gyenge pontjait is. A túlerő ellen a rajtaütésszerű kisebb támadások hatékony eszközt jelentett arra, hogy az ellenség erejét lépésről-lépésre gyengítse.
- Leó építhetett arra, hogy az arabokat túlbizakodottá tették korábbi sikerei, így nem mérték fel kellőképpen az ostromból adódó nehézségeket. Ebből adódott, hogy a bizánciak erőssége, a flotta felszámolására nem tettek megfelelő lépéseket. Hiszen, ahogy láttuk, valójában a város védelmének fő erejét valóban a bizánci flotta látta el.
- Geoffrey Regan megállítása, hogy a görögtűz, mint egyedüli fegyver döntötte el a harcok kimenetelét, megállja a helyét.
Berkes Márton
Felhasznált Irodalom:
- Simon Sándor: A középkori Európa hadtörténete. Budapest, ZMNE, 1999.
- Geoffrey Regan: Döntő csaták. Budapest, Panem, 1993.
- Robert O’Connel: A kard lelke. Gold Book, 2002.
