Nagy Sándor, vagyis III. Alexandrosz (a továbbiakban Alexandroszként hivatkozom rá) makedón király hadjáratát az emberiség története óra folyamatosan tanulmányozzák és újraértelmezik a történészek. A makedón király Kr.e. 334-től 331-ig tartó keleti hadjáratát annak összetettsége miatt is megannyi szakkönyv, tanulmány és dokumentumfilm elemzi. Isszosz után Alexandrosz tovább haladt dél felé, a levantei partokon, ahol két komolyabb ostromot vezényelt le, mielőtt eljutott volna Egyiptomba. Ebben a részben a makedón sereg taktikáit igyekszem bemutatni, a türoszi és gázai ostromok idején.
illusztráció Türosz ostromáról (Forrás: Alexander the Great at war (ed. Ruth Sherppard)
Türosz ostroma
Alexandrosz tovább parancsolta dél felé a sereget. Észak-Szíria legfontosabb városai, Arados, Byblos és Sidón városai behódoltak. Türosz a levantei partok egyik legfontosabb városát jelentette, így Alexandrosz alapvetőnek tartotta a behódoltatását. Az ó-város a szárazföldön, de a város fellegvára egy szigeten állt és 45 méter magas falak védték. Itt állt a Melqartnak szentelt fő szentély is. A makedón király itt kívánt Héraklésznak áldozatot bemutatni, ezt azonban a város küldöttsége megtagadta Alexandrosztól. Türosz vezetősége így igyekezett kifejezni semlegességét, amelyet Alexandrosz nem tolerált egy stratégiailag ilyen jelentős város esetében. Miután a tárgyalások nem hoztak eredményt – és a makedón követek meggyilkolásával kiprovokálták a fegyveres választ - , a király hozzálátott a város ostromához. A védők 15 000-en voltak, és kezdetben a tengeren is ő voltak fölényben. A város ostroma ezért óriási áldozatokkal járt, holott Bosworth rámutat, az elkerülhető lett volna a város elszigetelésével, vagy egy kisebb ostromló alakulat hátrahagyásával, ahogyan Alexandrosz a kisebb anatóliai erődöknél is tette. Azonban személyes ügyeként tekintett arra, hogy áldozatot mutasson be Melqart szentélyénél.
A szigeten álló város körülbelül 600 méter távolságra feküdt a szárazföldtől, amelyet Alexandrosz ostromgáttal kívánt feltölteni. Ehhez pedig úgy teremtette elő a kívánt építőanyagot, hogy leromboltatta Ó-Türoszt. A leírás szerint 60 méter széles volt a töltés, és kezdetben az építése jól haladt. Az építkezések csak akkor lassultak le, amikor Türosz falai lőtávolságba kerültek. Ekkor az építkezés a védők folyamatos szabotázsakcióinak volt kitéve. A falaikra tüzérséget állítottak, illetve 80 háromevezős gályáikat katapultokkal, íjászokkal, vagy parittyásokkal töltötték fel, a hajók méretének megfelelően. Rajtaütésekkel próbálták lassítani a töltés építését, ellenlépésként felépült két nagy ostromtorony, melyek a város védműveit szórták meg ellentűzzel. A két épülő, önjárónak épített ostromtorony 17 méter magasra készült, átjárólétrákkal és védőpalánkokkal megerősítve. Legfelső szintjeikre is épültek katapultok. Válaszul a türosziak kihasználták, hogy az évnek ebben a szakaszában erős délnyugati szelek fújnak, így kitervelték, hogy gyujtóhajókat vezetnek a töltésre. Ezek hajóorrát és vitorlavégét is szurokkal, illetve más könnyen meggyulladó anyaggal töltik fel, hogy a töltésen álló ostromtornyok lángja kapjanak és leomoljanak. Adandó alkalommal ezeket a gyújtóhajókat megfelelő irányba tengerre is bocsátották, és az ostromtornyok valóban lángra is kaptak. Az oltásra igyekvő makedónokat pedig rajtaütéssel akadályozták a türosziak, hogy az égő töltéshez hozzáférjenek. Az akció sikerült, ami megnövelte a védők harci morálját.
Térképes illusztráció az ostromról (Forrás: Paul Cartledge: Nagy Sándor a hódító)
Emiatt az ostrom elhúzódott, és a makedónok veszteségei csak nőttek. Később egy tengeri vihar még a töltés kőalapjában is kárt tett. Patthelyzet alakult ki, és az ostromban nyárig nem is történt változás. Alexandrosz hamar parancsot adott egy másik töltés építésére, az elsőtől északra. Az új töltést szilárdabb faanyaggal és kövekkel erősítették meg, ezen kívül hamarosan a makedón király erősítést is kapott: a perzsák földközi-tengeri flottája rövidesen felbomlott, vagyis a föníciai városok hajói visszatértek saját városaikba. Ezek a városok pedig már behódoltak Alexandrosznak, így hajóik is a rendelkezésére álltak. Sidón 80, a ciprusiak 120 hajót ajánlottak fel. Hamarosan 3000 görög zsoldos is érkezett utánpótlásként Kleandrosz vezetésével. A tengeri fölény így a makedónoké lett. A türosziak pedig a városban érkezők karthágói követektől megtudták, hogy a városállam nem fog tudni segítséget küldeni nekik, mert Szicíliában visel hadat. A védők hajói a kikötőben rekedtek, így az újra épülő ostromgátban már nem tudtak kárt tenni a tenger felől. Az pedig, az építkezések folyamatossága okán mindennap egyre közelebb jutott a falakhoz. Az ostromlók hadmérnökeiből Diadés Thesszáliából külön meg lett említve, ugyanis hajókra is építetett ostromtornyokat, hajtható hidakat, még torziós katapultokat is, amelyek tekintélyes méretű köveket voltak képesek kilőni. Ezekkel a hajókkal Türosz északi és déli falrészeit is lőni kezdték. Ellenlépésként a türosziak helyreállították a megsérült falrészeket, tüzelőállásokat alakítottak ki, ahonnan gyújtóeszközökkel gyengítették a makedónokat. A saját katapultjaikat bőrökkel fedték be, és forgó kerekekkel igyekeztek elhárítani a rájuk hulló nyílvesszőket. Az ostrom ezen időszakára a lassú, harc nélküli időszak volt a jellemző. A türoszi hajók csupán egyszer próbáltak kitörni a tenger felől, amikor több ellenséges hajót is elsüllyesztettek, de érdemben nem befolyásolta az ostrom menetét.
332 júliusában indulhatott meg a roham a város ellen. A töltés ugyan eljutott a falakig, a védőknek azonban volt ideje itt egy belső falat építeni, és a két fal részt kövekkel-földdel feltölteni. A hajókra szerelt ostromgépek azonban a déli szakaszon rést tudtak ütni a falon, bár olyan komoly veszteségek árán, hogy Alexandrosz aznap le is fújta a támadást. Az elcsüggedt király ekkor valóban fontolóra vette az ostrom beszűntetését. Ráadásul következő két napban a széljárás nem volt kedvező, hogy a hajók ezen a szakaszon támadhassanak. Végül megindulhatott a rés kitágítása annyira, hogy ott támadni lehessen. Megmaradt hajóiról több hidat vetettek a résnél, amelyen keresztül a makedón gyalogság valódi rohamra indult. A védőket elűzték, és a hüpaszpitész és pezetairosz gyalogság tovább nyomult előre. A védőket visszaszorították a városba, ezzel pedig a föníciai és ciprusi hajók is meg tudták közelíteni a kikötőt. A városba a makedónok ténylegesen bejutottak, és megkezdődött a városban az öldöklés. Az egyik leírás szerint a szidóni flotta 15 000 civilt ki tudott menekíteni, így ezeket elkerülte a mészárlás. Curtius szerint ezek a civilek később aztán rabszolgasorba kerültek. Elsősorban az ő írása alapján lehet arra következtetni, hogy körülbelül 6-8000 türoszit öltek meg, és 13 000 hadifogoly került makedón kézre. Akik életben maradtak, rabszolgának adták el, kivéve azokat az előkelőket, akik Melqart szentélyébe menekültek, illetve az ostrom alatt a városban rekedt karthágói követeket. Őket sértetlenül elengedték.
Alig maradt lakos a városban az ostrom után. A lakosokat megölték vagy rabszolgának adták el. Így Alexandrosz a környékbeli vidékekről telepített embereket a városba, majd helyőrséget hátrahagyva tovább vonult. Türosz körülbelül hét hónapos ostroma hatalmas emberi és anyagi vesztesége csupán annyit profitált a hódítóknak, hogy mások megértették az üzenetét: az ellenállás hiábavaló.
Türosz ostromának két jelentős pillanata: a felgyújtott ostromtornyok és a városba való betörés (A képek forrásai: 1. Osprey Publishing, 2. Kevin Herbert)
Gáza ostroma
Egyiptomban Mazakés perzsa satrapa üzenetben biztosította Alexandroszt, hogy be fog hódolni. Egyiptom előtt azonban állt egy erőd, Gáza, amelynek parancsnoka, Batis az ellenállás mellett döntött. Készleteket halmozott fel és zsoldosokat toborzott. Alexandrosz seregével egyenesen az erőd ellen vonult, amely ellen az ostrom két hónapig tartott, ugyanis a sivatagban a homokos talaj és az alapanyagok hiánya nem kedvezett az ostromgépek készítésének. Amíg pedig a korábbi ostromeszközöket Türoszból Gázába szállította a flotta, a szeptember-november között lezajlott ostrom Türoszhoz hasonlóan nehéz harcokból állt, alagutak és ellenalagukat ásásából, egymásra tüzelések sorozatából. Rohammal nem kísérleteztek, ugyanis a védők jó erőben voltak: egy alkalommal egy katapult lövedéke a makedón királyt is eltalálta a vállánál. Az ostromgépek megérkezése után azonban lövetni kezdték a falakat és azt aláaknázás is gyengítette. Három sikertelen roham után a következő végül sikeresnek bizonyult, a hüpaszpitészek egységei bevették a falakat. Alexandrosz újabb sebesülést szerzett a lábán, amikor szokás szerint az első vonalban harcolt. A betörést követően Gáza összes védőjét megölték, a civileket rabszolgává tették. Curtius szerint itt is legalább 10 000 ember öltek meg. A védők vezetőjét, Batist halálra kínozták. Újabb ostrommal statuált példát Alexandrosz bárkinek, aki ellenállni akar. Gázát ezt követően a makedónok használták Egyiptom kapujának erődjeként.
Egyiptom bevonulása előtt Alexandrosz intézkedett annak érdekében, hogy friss erők érkezzenek Makedóniából. Tíz triérészt küldött ennek érdekében Amyntas vezetésével, amelyek visszatértére egy évet kellett várni. Egyiptomban jelentős katonai műveletek nem voltak, mert az ország valóban ellenállás nélkül behódolt. A sereget valószínűleg a flotta látta el vízzel, a gázai ostrom alatt volt elég idő ellátási központokat kialakítani. Alexandrosz Memphiszig vonult seregével, illetve egy kisebb expedíciós erővel elzarándokolt a Síwa oázisig, ezt az időt pedig serege pihenéssel tölthette. 331 tavaszára erői élén Alexandrosz végleg elhagyta Egyiptomot.
Türosz és Gáza ostromának tapasztalatai
Ahogyan az általában az ostromoknál lenni szokott, úgy Türosznál és Gázánál is a makedónok lépéseire a védők ellenlépéssel feleltek. Az ostromok leggyakrabban elhúzódó és felőrlő hadviselésre késztetik mind a védőket, mind az ostromlókat. Mind Gáza, mind Türosz stratégiai szempontból fontos erősséget jelentett. Míg előbbi a levantei partok egyik legfontosabb tengeri bázisaként szolgált, addig Gáza jelentette Egyiptom bejáratát.
A források ugyan nem említik meg a makedónok veszteségeit ezeknél az ostromoknál, azok valószínűleg jelentősek lehettek. Elképzelhető, hogy Alexandrosz serege ugyanannyi embert vesztett, mint a védők, ha nem többet. Türosz Alexandrosz számára személyes ügy lehetett, így elképzelhető, hogy elment a végsőkig a győzelemért. Keegan szerint Türosz az egyik legvéresebb ostroma volt Alexandrosznak, ugyanakkor itt azokat a módszereket alkalmazta, amelyeket már jól elsajátított Milétosznál és Halikarnasszosznál. Ez a tapasztalata pedig előnyt jelenthetett, mégha esetleg ez annyit is jelentett, hogy végül nem vallott kudarcot. Halikarnasszosszal ellentétben, Türosz és Gázát véglegesen bevette, erős kitartása, szívóssága biztosan hatott seregére. Fontos tényezőt jelentett a makedón expedíciós seregben az, hogy ott már tapasztalt és összeszokott, veterán katonák harcoltak, több ostrommal a hátuk mögött.
Berkes Márton
Felhasznált irodalom:
B. Bosworth: Nagy Sándor. A hódító és birodalma. Osiris, Bp. 2002.
Paul Cartledge: Nagy Sándor a hódító. Jokerex Kiadó. Bp. 2005.
Michael Wood: Nagy Sándor nyomában. Alexandra Kiadó. Pécs. 2006.
John Keegan: A parancsnoklás álarca. Európa Könyvkiadó. Bp. 2011.
