Benkő Mihály történész 1983-ban írta meg az ókori Spártáról szóló könyvét, az Új törvény Spártában-t. A könyvében is kifejti, hogy a III. Kleonemész idején játszódó történethez felhasználta a korabeli forrásokat, és elsősorban azokat felhasználva írta meg regényét. Regényes formában ismerhetjük meg Spárta egyik utolsó királyát, aki kísérletet tett rá, hogy Spártát újra Hellász vezető hatalmává tegye, miközben belső reformokkal igyekezett a királyság intézményét erősíteni az arisztokrácia gyűlése, az ephoroszokkal szemben. A szerző a végszóban írja le, hogy mely karakterek kitaláltak a történetben, vagy melyek azok, amelyekről keveset közöl Plutarkhosz és Polübiosz. Ezeket a hiányokat az írói képzelet töltötte ki. Maga a regény izgalmas, és csodás leírást ad nemcsak az időszámítás előtti 2. századi Spártáról, a katonaállamról, hanem a főhős, Xenarész utazásai folytán Korinthoszt és Tegeát is megismerheti az olvasó. Az izgalmas és fordulatokban gazdag történetben persze az ókori görög életmódot sok aspektusból megismerhetjük, így például a korabeli étkezés és a sportolás is itt-ott érzékletes leírást kap. Személy szerint én a részletesebb harci jeleneteket hiányoltam annak ellenére, hogy a háború sokszor megjelenik a történetben. Igaz, ebben lehet, hogy a korábbi ókori művek, Steven Pressfield és Michael Curtis Ford műveinek harci leírásai hatottak, amelyet igényeltem volna.
Ez persze nem von le semmit a regény értékéből. Spárta utolsó, rövid felvirágzásának történetét Benkő izgalmasan írta meg. Az egyetlen amit furcsáltam, hogy a legtöbb könyvtárban ez a regény a gyerekpolcra van helyezve. A történet egyes elemei, amelyben például a krüpteia kegyetlen leszámolásáról van egy erős leírás, véleményem szerint kizárná, hogy ifjúsági irodalomként legyen a mű besorolva. Az ókori görög világ iránt érdeklődő olvasók számára mindenképp érdemes egy próbát tenni a regénnyel.

Berkes Márton