Stephen Edward Ambrose (1936-2002) amerikai hadtörténész negyven éven keresztül írt és oktatott különböző amerikai felsőoktatási intézményekben. Számos riportot készített olyan személyekkel, akik nagy történelmi események részesei voltak, így például Eisenhowerral és Nixxonnal, a két amerikai elnökkel. De leginkább a második világháborút megjárt közkatonákkal, akik történetén keresztül mutatta be később könyveiben a második világháború katonai eseményeit. Első művét még az amerikai polgárháborúról írta, de végül gyorsan ösztönzést kapott arra, hogy a II. világháború eseményeit kutassa. 1967-ben született meg első, erről a korszakról szóló műve, a Berlin és Eisenhower, 1945. Ezután átlagosan öt évente írt átfogóbb műveket a második világháború katonai és politikai eseményeiről, miközben szorgosan gyűjtötte a tanúk beszámolóit. Magyarországon három könyve jelent meg. A D-day (1994) című könyve, amelyben a Normandiai partraszállás történetét mutatja be, elsősorban a közkatonák beszámolóin keresztül, a Civil Katonák (1997) ami ugyanígy a katonák beszámolóit használja fel, hogy bemutassa a nyugati szövetségesek harcait 1944. június 7-től az európai harcok végéig, vagyis 1945. május 5-ig. Illetve a leghíresebb műve, amelyből az HBO csatorna minisorozatot is készített, Az elit alakulat (1992).
1988-ban Ambrose a New Orleans-i egyetemen oktatott. Ekkor szerveztek találkozót az amerikai 101. légideszant hadosztály 506. ejtőernyős-gyalogezredének Easy századának veteránjai. Ambrose ekkoriban a normandiai partraszállás első napjához, a D naphoz gyűjtött beszámolókat, így ellátogatott a veteránok találkozójára és riportot készített az ottaniakkal, a jól bevált történeti módszerrel, az oral historyval. 1990-ben aztán Richard Winters őrnagy, a század alapítója újabb riportot kért Ambrose-tól, aki olvasta a megjelenő könyv kéziratát és módosításokat kívánt kieszközölni. Ekkor újabb riportok követték egymást Winterssel és a század több veteránjával. Ez utóbbi riportokban a veteránok már nemcsak a D nap során végigélt harcaikról meséltek, hanem részvételükről a későbbi hadjáratokban a nyugati fronton. Winters ekkor javasolta Ambrose-nak, hogy a század története is alkalmas lenne könyvtémának. Ambrose-nak tetszett az ötlet és valóban el is kezdett dolgozni a könyvön.
Nemcsak a század veteránjainak interjúira támaszkodott: 1990-ben Ambrose Winterssel és még néhány társukkal együtt elutaztak Európába és végigjárták azokat a csatatereket, ahol az Easy század járt és harcolt. Folytatódott a munka, immár civil szemtanúk meginterjúvolásával és a már elhunyt katonák emlékiratainak összegyűjtésével. 1992-ben végül ki lett adva az Elit alakulat, a szerző első könyve, amely bestseller lett.
Az 1997-ben készített Ryan közlegény megmentése című film főszereplője, Tom Hanks kezdeményezte, hogy ehhez a filmhez hasonló minisorozat készüljön Ambrose regényéből. Az HBO végül vállalta a produkciót, és 2001-ben a csatorna be is mutatta a regény tíz részes adaptációját. A sorozat sikere nemcsak a jó történetnek, de a kiválóan kidolgozott harci jeleneteknek volt köszönhető. A háborús filmek egyik nézhető receptje szerint dolgoztak: a harci jelenetek legyen rövidek, de intenzívek.
A sorozat sikere után még inkább nőtt az érdeklődés Ambrose regénye iránt, és ekkor adták ki magyar nyelven, gyakorlatilag egy időben a sorozattal. A sorozatot én magam is a megjelenése évében, 2001-ben láttam, mégis tizenkét évnek kellett eltelnie, hogy rávegyem magam a könyv elolvasására.
A szerző az Easy század megalapításától, 1942 nyarától írta meg az eseményeket, kezdve attól, hogy a Tocca-i katonai bázison megkezdték a jövőbeli ejtőernyős katonák kiképzését. A kiképzéstől a D napi eseményekig négy fejezetet is rá szánt Ambrose, hogy az ember jól megismerje a század veteránjait, katonáit, akiket fokozatosan egyre erősebb kötelékek fűztek össze. Az ötödik fejezettől kezdve az olvasó tanúja, hogy a katonák hogyan harcolják végig a D naptól 1945 májusáig a világháborút, annak minden szenvedésével és néha örömével. Ambrose a század bizonyos tagjait többször is említi, így akarva, vagy akaratlanul, de az olvasó számára ők válnak a mű főszereplőivé: a két századparancsnok, Richard Winters és Ronald Speirs, a század értelmiségije, aki rengeteget írt, David Kenyon Webster közlegény, vagy az állandóan hasznosnak lenni akaró Carwood Lipton őrmester. Ambrose az események leírásánál gyakran idézi az ő szavaikat, s ezzel válik az egyébként hadtörténeti monográfia egy sokkal emberibb művé, majdhogynem háborús regénnyé.
Kifejezetten izgalmas és jelentős könyvet írt Stephen Ambrose. A művet elolvasva a sorozatot is új szemmel néztem végig újra, és csak sajnálni tudtam, hogy a könyvben szereplő minden eseményt – elsősorban néhány csatát – nem lehetett belerakni, hiszen akkor az epizódok száma drasztikusan megemelkedne. Amit talán tanulságként meg lehet említeni, az, ami miatt maga Stephen Ambrose is belevágott a könyvbe: a század tagjait olyan szoros viszony fűzte egymáshoz, amely más egységeknél talán nem alakult ki a háború folyamán, s csupán az Easy század katonái mondhatják el magukról, hogy a mai napig „egy falka testvér” maradtak.
Berkes Márton
