Tavaly óta megfogadtam, hogy egyszerre próbálok olvasni három könyvet: két regényt és egy ismeretterjesztő könyvet. De általában csak két könyvet tudok olvasni egyszerre, a harmadikat nagy szünetekkel olvasom. Így mindjárom, éppen aktuálisan olvasom könyvemmel lassan haladok, de így talán jobban meg is élem. Az ősz végén került a kezembe Teke Zsuzsa könyve Hunyadi Jánosról. Legalább is kezdetben hittem, hogy csupán csak Hunyadi János életéről szól a mű, valójában eleget tesz a címnek: ez a könyv valóban Hunyadiról és koráról szól, méghozzá igen jól leírva.
Teke Zsuzsa a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. Kutatási területe a középkori magyar és egyetemes gazdaság-,társadalom- és politikatörténet. Doktori disszertációját 1994-ben írta Gazdaság és politika Firenze és Magyarország kapcsolatában (XIV.sz.másodiok fele-XV.sz.első fele ) címmel. 1992-2000 között megbízott előadó volt a Károli Gáspár Református Egyetemen és az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen.
Annak ellenére, hogy egy kis alakú, 229 oldalas monográfiáról van szó, a könyv kifejezetten jól írja le a kort, amelyben Hunyadi élt. A rövid bevezető után a 14.-15. századi Európáját a szerző részletesen és jól mutatja be: a kontinens keleti- és nyugati területeinek társadalmát és gazdasági jellemzőit. Ezután kifejezetten a 13. század Magyarországát mutatja be, kezdve Luxembrugi Zsigmond uralkodásának kezdetével. Hunyadi János az ő uralkodása alatt emelkedett ki a nemesség soraiból, elsősorban katonai tehetségével. S végig Zsigmond uralkodása alatt jellemző volt, hogy a magyarországi nagybirtokosok politikai súlya mennyire megnövekedett, hiszen a soraikból kerültek ki az ország fő tisztségeit viselő hivatalnokok is. Ugyanakkor Zsigmond uralkodása alatt, majd az azt követő évtizedekben más társadalmi csoportok politikai súlya is növekedett, mint a köznemeseké, és passzív résztvevőként a városi polgárságé, bár a nagybirtokosok szilárd helyzetét ezek a változások nem ingatták meg.
Hunyadi a végekről érkezett földbirtokosként emelkedett ki és nemcsak az egyik legbefolyásosabb, legtöbb birtokkal rendelkező főúrrá lett, de 1446-tól, amikor kormányzóvá nevezték ki, már gyakorlatilag is ő kormányozta az országot.
Hunyadi Jánosra az utókor elsősorban katonai pályafutása miatt emlékszik meg az utókor. Zsigmond lovagjaként járt Itáliában és Csehországban is, ahol kiismerhette a helyi harcmodorokat, s ezeket később a törökök elleni háborúkban alkalmazta. 1441-től maga vezette a török elleni háborúkat, s legfőbb szorgalmazója volt annak, hogy a délvidéki területeket a török elleni betörésektől megvédhesse. Legnagyobb győzelmének utolsó ütközetét, a Nándorfehérvári csatát tekintik 1456-ban, ami után néhány nappal elkapta a táborban kitört pestist, és egy hónap múlva Zimonyban meghalt.
Teke Zsuzsa művében jól bemutatja, hogy a korban megfelelő tehetség révén hogyan lehet egy nemes az ország legbefolyásosabb személyisége, s hogyan alakíthatja saját hazája történelmét. A könyv olvasmányos, néhol tudományos, de semmiképpen sem száraz. Ugyanakkor Hunyadit a szerző jelentős történelmi személyiséként mutatja be, de mégsem magasztalja fölöslegesen hőssé. A történelem iránt érdeklődők számára, akiket Hunyadi élete részletesebben érdekel, mint amilyen terjedelemben az ifjúsági irodalom bemutatja, mindenképpen ajánlom a könyvet.
Berkes Márton
