Zombori István a szegedi Móra Ferenc Múzeum történésze. Kutatási témái között megtaláljuk a magyar reneszánsz kort, de foglalkozott kora-újkori diplomáciatörténettel és jelenkori egyháztörténelemmel is. Számtalan témával foglalkozott, és közben kiállításokat is szervezett. Lovagok és lovagrendek című könyve érinti a hadtörténetet, és ez az egyszerű ok, amiért több műve közül ezt választottam, hogy elolvasom és véleményezem.

Könyve három nagy részből áll: a lovagvilág kialakulása és története, az egyes  lovagrendek története, végül a lovagrendek szerepe Magyarországon. Mindhárom rész terjedelme körülbelül azonos, a szerző nyelvezete világos és közérthető, mégis izgalmasan ír. Egy-egy fejezetben rajzokat, ábrákat láthatunk az aktuális témában, amely színesebbé teszi a könyvet.

Az első fejezetben természetesen bemutatja a lovagrendek kialakulását, amelynek központi eseménye a keresztes háborúk. Az első lovagrendek célja ugyanis a szentföldön való szolgálatot jelentett, akár a zarándokok védelmét, akár a befogadásukat vagy betegek ápolását tűzték ki fő feladatul. Minden rendet bemutat, hogy milyen körülmények között jött lére, hogyan alakultak meg, milyen szervezet támogatta a rend lovagjait és milyen parancsnoki lánc épült ki a lovagrendben. Az egyes lovagrendek történetében ugyan a középkori pályafutásukon van a hangsúly, a szerző arról is ír, hogyan alakult az egyes rendek története az újkorban és milyen jelenkori intézmények tekinthetők az örököseiknek. Ugyanígy az első fejezetekben ismerhetjük meg, hogy milyenek voltak a lovagok hétköznapjai, és hogyan emlékezett meg róluk a költészet és más hősköltemények.

A szerző nemcsak a Szentföldön megalakuló lovagrendeket mutatja be, de a később, elsősorban az egyes királyok szolgálatára, a köré lojális lovagokat tömörítő rendek kialakulásáról is ír. Ezek a lovagrendek, ellentétben a Szentföldön és pápai jóváhagyással megalakult megfelelőikkel, már valóban a király személyéhez kapcsolódtak. Így a király vezette rend szervezete el is tért a korábban kialakult klasszikus három rendtől, és politikailag is más volt a súlya. Míg előbbiek (a három legnagyobb a Templomosok, a Johanniták és Teutonok) pénzügyileg és a hatalomban is független szervezetté tudtak válni, a királyok saját politikájuk szolgálatába állították saját rendjeiket.

Magyarországi szerepükről is részletes képet kapunk. Itt is helyet kap a szentföldön megalakuló lovagrendek magyarországi tevékenységének bemutatása, illetve a hazánkban megalakuló két királyi alapítású lovagrend, a Szent György-lovagrend és a Sárkányos Rend. A művet alapos bibliográfia zárja.

A mű elsősorban ismeretterjesztő, és nem tényfeltáró, de nem is kíván az lenni. A lovagrendek bemutatása a lehető legszínvonalasabban meg van oldva. Egy élvezhetően olvasható művet kaptam, ami segített, hogy a lovagok világát még jobban megismerhessem.