A hadtörténet iránt érdeklődő fiatalság számára a hadtörténeti műhelyek egyike azoknak a helyszíneknek, ahol lehetőség van arra, hogy maguk számára új ismereteket sajátítsanak el, és képezhessék magukat. Akik hivatásuknak tekintik, hogy ezzel a tudományos területtel foglalkozzanak, kiemelten fontos, hogy legyen lehetőségük arra, hogy részt vehessenek ilyen programokon, képezhessék magukat és kibontakozhassák tehetségüket. Többet között ezt is hangsúlyozta Dezső Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja. A 2014 szeptemberében megalakuló Hadtörténeti Műhelyt az ELTE Új- és jelenkori egyetemes történelem Doktori Programjában részt vevő hallgatói szervezik, abból a célból, hogy az itt megrendezett szakmai-népszerűsítő előadások népszerűsítsék a hadtörténetet. Éppen ezért általában ezeket az előadásokat igyekeznek hirdetni az egyetemeken és az internetes közösségi oldalakon. Ebből adódik, hogy ezek a rendezvények nem zártak. Nem csupán a tudományos élet résztvevőit várják rá, hanem bármely érdeklődőt, habár ez egyenesen következik abból, hogy a cél a hadtörténetkutatás eredményeinek megismertetése szélesebb körökben.
Ez a program nevezhető a 2003 decemberétől működő Hadtörténelmi Délutánok Program kistestvérének is, hiszen annak résztvevői és rendszeres előadói alapították az ELTE előadássorozatát. Mindkét esetben azonos a program: havi rendszerességgel megrendeznek előadásokat az egyetemes- vagy magyar hadtörténet valamely területéről, melyet általában az adott terület egyik történésze, szakértője tart meg. Az előadások legalább 40 percesek, legfeljebb másfél óra hosszúak. Ezt követi az úgynevezett „fórum” rész, amikor is a hallgatóság tesz fel az adott témáról kérdéseket, vagy hozzászólásokat.
Az ELTE első előadását tehát Dezső Tamás tartotta saját kutatási területéről, az ókori asszír hadseregről. Az első olyan hadseregről, amelyet már lehet hivatásos hadseregnek nevezni, hiszen Asszíriában a királyi hatalom stabilitása a hadseregen alapult. Gerincét az általános hadkötelezettség jelentette, s az állam feladata volt, hogy a besorozottakat felszerelje. A Kr.e. 8. században az asszírok hadserege volt a legmodernebb, fegyvernemekre, speciális műszaki egységekre és elit haderőre lebontva. A haderő kifejezetten hatásosan vívta meg nemcsak a nyílt szárazföldi csatákat, de az ostromokat is hatékonyan vezényelve le. Ez utóbbi esetében külön ostromtechnikákat fejlesztettek ki, melyeket korábbi seregeknél ismeretlenek voltak.
A másfél órás előadás, majd a még egy órás „fórum” rész alatt sok olyat ismertetett meg számomra, melyek korábban ismeretlenek voltak nekem. Dezső Tamás művei általában angol nyelven jelennek meg, s valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy korábban nem figyeltem fel a műveire. Ugyanakkor ezzel egy fontos célt is szolgál: igyekszik népszerűsíteni a magyar hadtörténet kutatási eredményeit a nemzetközi tudományos életben. Ehhez pedig nem kisebb célja törekszik, mint hogy a magyar hadtörténet-kutatás is kiadjon egy, az Osprey Publishing-hez hasonló, a hadtörténetet népszerűsítő folyóiratot. Ehhez pedig példaértékű lelkesedéssel áll hozzá.
Berkes Márton
