2011-ben szinte egy időben több olyan filmet is alkalmam volt megtekinteni, amelynek témája a Szovjetunió hirhedt koncentrációs táborrendszeréről, a GULAG-ról szólt. Maga a szó az orosz Glavnoje upravlenyije iszpravityelno-trudovih lagerej (büntetőtáborok főigazgatóságára) kifejezés rövidítéséből született. Gulag-táborokat először Lenin, majd Sztálin uralma alatt állítottak fel és oda küldtek mindenkit, akit a szovjet rendszer ellenségének nyilvánítottak. Főleg Ukrajna és Szibéria azon hatalmas területein állították fel a táborokat, melyen alig élet emberek. Erre Szibéria óriási kiterjedése miatt volt alkalmas. Az ide szállított embertömegeket rabszolgamunkára kényszerítették, így olcsó munkaerővé váltak a mindig komoly emberanyaggal küszködő Szovjetunióban, főleg a II. világháború után, amikor a szovjet hadsereg 12 millió férfit vont el. A gulag-foglyok szenvedtek az alultápláltságtól, a szibériai hidegtől és az egyhangúságtól. Erről a világról jóval kevesebb történeti tanulmány, szépirodalmi mű vagy film született, mint például a náci Németország koncentrációs táborainak világáról. Ennek oka, hogy a németek precízen minden tettüket leírták és ezek a jelentések fennmaradtak, addig a szovjet rendszer igyekezett a kényes témák bizonyítékait eltűntetni. Erre volt is lehetősége fennállásának majdnem 70 éve alatt. Ezért nehezebben kutatható téma ez, mégis itt-ott felvetették a témát. Sok személyes emlékiratot írtak a gulag-ot megjárt foglyok, Magyarországon 1987-ban készítettek el egy komoly dokumentumfilmet a témáról, a Málenkij robot-ot. Hollywoodban sem született túl sok alkotás a témában. 1985-ben készült el a GULAG című film, a németek pedig 2001-ben készítették el az Ameddig a lábam bírja (So weit die Füsse tragen) című játékfilmet. Ez utóbbi film alapja egy valóban élt német tiszt sikeres meneküléséről szólt, aki 3 év alatt tett meg sok ezer kilométert, hogy biztonságban hazajuthasson.
Peter Weir (A kis szemtanú, Holt költők társasága, Kapitány és katona) 2011-ben forgatta le filmjét, a The Way Back-et, ezzel újra előhozakodva a témával. A film alapját Slamovir Rawicz A hosszú menet című regénye adta. A történet 7 emberről szól, akik megszöknek a szibériai fogolytáborukból, délnek veszik az irányt. 6 000 kilométeres utat tesznek meg kilenc hónap alatt, harcolva a természet kegyetlen elemeivel, a kegyetlen szibériai téllel, a száraz és forró Góbi-sivataggal, majd a Himalája veszélyes hegyeivel. A 7 menekülőből végül csak 4-en érik el a végső célt, Indiát.
A filmet nem reklámozták túlságosan, annak ellenére, hogy két komoly színész is, Colin Farrel és Ed Harris szerepel a filmben. Pedig már a témaválasztás erre indokot adott volna. A filmben szereplő betétdal és látványvilág nagyon jól eltalált. A Marokkóban és Bulgáriában forgatott film képi világa alkalmassá tette, hogy az ember moziba ülve nézhesse végig. Pontosan emiatt érdemes a filmet HD minőségben megtekinteni azoknak, akiket a téma egy kicsit is érdekel.
Az író, Rawicz lengyel lovassági tisztként került szovjet fogságba 1939-ben és vitték gulag-táborba. Ugyanakkor sokan megkérdőjelezik, hogy valóban végrehajtott e a könyvében leírt szökést. Ő maga haláláig tartotta magát ahhoz, hogy könyve igaz történeten alapul, habár azóta több levéltári dokumentum is állítását cáfolta meg. És valóban, a regényt olvasva többször volt, hogy az író csak feltételezi, hogy annak idején melyik útvonalon gyalogolt társaival, ezért kevés konkrétumot írt le, ami kiinduló pontot adhatna a kutatóknak. Ennek ellenére egy jó és tanulságos regényt kapunk arról, hogy egyesek bármilyen emberfeletti nehézségeket is hajlandóak a szabadságért felvállalni.

Berkes Márton