Töriblogger

Töriblogger

Drámapedagógia és történelemtanítás – A Nyitott Szemek Fesztivál

2017. szeptember 16. - Berkes Márton, Töriblogger

Legalább száz pedagógus látogatta meg a Nyitott Kör Egyesület által rendezett bemutatót, ahol a színházi neveléssel foglalkozó társulatok mutatkoztak be a tanárok számára. Színházi nevelés már 25 éve létezik Magyarországon, módszereinek alkalmazása mégis alig ismert. A társulatok által kidolgozott és alkalmazott módszerek megismerése lehetőséget adhatna az általános- és középiskolákban dolgozó pedagógusok számára, hogy a tanítás hatékonyabb lehessen, és az órák interaktívabbá váljanak. Kíváncsiak voltunk, hogyan lehetne a színházi nevelést a történelemtanítás szolgálatába állítani. Ahogy fesztivál haladt, egyre többször lehetett hallani, hogy mennyi minden múlik a pedagógusokon. Azt is lehet mondani, hogy szinte minden.

20935149_1773378259356441_3373461012797372276_o.jpg

Augusztus 25-én és 26-án

A fesztivál augusztus 25-én, már reggel kilenckor megnyitott, mi azonban csak péntek délután érkeztünk meg a Jurányi Házba. Ez adott otthont ennek az új kezdeményezésnek, amely a szervezők reményei szerint évente újra meg lehet majd rendezni. A Jurányi Ház igazán különleges hely. Külső szemlélő számára csupán egy átlagos belvárosi középiskolának tűnhet, de amint az ember belép, azonnal feltűnik, hogy ez csupán csak a csomagolás. A folyosókon mindent beborítanak a poszterek, hirdetések, mindenféle és fajta kulturális program promóciós anyagai. És az ember el sem téved, hiszen a padlón útjelző csíkok jelzik kiírásokkal, merre is tart. Szerencsére nem volt szükségünk erre, hogy megtaláljuk a fesztivál helyszínét, hiszen az előzetes regisztráció során minden információt e-mailben megkaptunk, így tudtuk, hogy találjuk meg, amit keresünk.

img_7029.JPG

    A második emeleten, egy asztalnál fogadtak minket a Nyitott Kör Egyesület önkéntesei. A regisztráltak egy nagy mappát kaptak, a Szemező mappát, amelyben a 14 résztvevő szervezetről részletes információkat olvashattunk, hogy mivel foglalkoznak és milyen jellegű színházpedagógiai foglalkozásokat tartanak az általános- vagy középiskolás csoportoknak.
    Ezt a mappát olvasva az a benyomása az embernek, hogy Magyarországon a színházi nevelés virágzik, rengeteg egyesületnek vannak programjai, tréningjei, így a lehetőség adva van a tanárok számára. Ezt a benyomást erősítette a fesztivál programlapja. Színes táblázatokba rendezve az ember választhatott, hogy az ovis-alsós, a felsős, vagy a középiskolás szekcióba látogat el. Ezekben a szekciókban a társulatok beszámoltak róla, milyen programokat készítettek az adott életkorba lépett fiatalok számára. Ha kívánják, az osztályukkal bármelyik programra ellátogathatnak. Hiszen ez a cél is. Minél több pedagógus ismerje meg a színházpedagógiai előadásokat, tréningeket és módszereket.

img_7040.JPG

    A fesztivál két napja valóban a tudás átadásáról, és az egymásért való munkáról szólt. A pedagógusok érdeklődően figyelték a társulatok bemutatóit, a munkáikat, a társulatok pedig kíváncsiak voltak a tanárok igényeire. Augusztus 25-én a bemutatókat követően két nagyobb konferenciabeszélgetésre is lehetőséget adtak a szervezők, hogy a tanárok minden társulat képviselőinek feltehessenek kérdéseket. Ezeket Czibolya Ádám vezette moderátorként. Délben az AppArt, a Tünet Együttes, a FAQ és a Kerekasztal Társulatok képviseltették magukat, a délutáni szekcióban pedig a Behívó, A Katona József Színház színházpedagógiai programja, a Fórum Társulat, és újra részt vett az Appart Egyesület. Hamar kiderült, hogy több a kérdés, mint a válasz. Vagy a válaszhoz szükséges idő. A beszélgetéseket a teljesség igénye nélkül, röviden összefoglaljuk.

A tanár és a társulatok

Az első blokkban komoly szerepet kapott annak meghatározása, hogy a társulatok által szervezett programokon milyen szerepet lehet szánni a tanárnak. Ő is lehet részt vevő, aktívan beszállhat, akár a gyerekek? De ezzel nem erőlteti magát rá túlságosan a saját osztályára a foglalkozás alatt? Vagy vonuljon hátérbe? Esetleg ne is legyen jelen? De ha a tanár nincs jelen, hogyan ismerheti meg a diákok viselkedését és gondolatait egy hagyományos órán túli helyzetben? És persze milyen kapcsolat alakulhat ki a társulatok és az iskolák között, miután az előadás, vagy a tréning véget ért?

img_7038.JPG

Az érdekes, hogy minden társulatnak megvolt a maga gondolata erről. Nem volt egy egyezményes igen, vagy nem a témában. Egyes társulatok számítanak a tanár részvételére, de a háttérben. Ennek oka természetesen az, hogy kíváncsiak, a diákok hogyan viselkednek az új környezetben. Ez esetleg a tanár számára is jó tapasztalat lehet, milyen, ha az osztálya a felügyeletén kívül oldódottabb, és nem jönnek elő azok a diákokban berögződött reflexek, amelyek a tanár jelenlétekor szoktak. Más társulatok pedig úgy tekintenek az osztályra, hogy a tanár ugyanúgy szerves részét képezi, így kívánják a tanár aktív részvételét. Közben viszont a társulatok kívánják a pedagógus visszajelzését, hiszen kíváncsiak arra, hogy ő, mint tanár, hogyan élte meg a programot. Az egyik ötlet szerint külön írásos visszajelzést adhat a tanár, hiszen jó, ha a pedagógus végiggondolja, mit kapott a társulat által nyújtott eseménytől, és ez írásban megmarad. Ez segíti a társulatot a további fejlődésben, és a speciális igények kialakításában. Persze, az elhangzott gondolatok csupán az egyes társulatok véleményét tükrözték, és nincs egy olyan alapvető módszer, amelyet minden társulat egyezményesen alkalmaz.
    A visszajelzés módjai többfélék lehetnek. Az egyik lehetséges felülete ennek szinhazineveles.hu. Ez az oldal, és a társulatok saját honlapjain írják le a drámapedagógusok saját meglátásaikat az egyes programokról. A tanárok számára ez az egyik lehetőség, hogy a programokon kiigazodjanak. Bár egyenlőre, a kisszámú látogatottság ellenére ez egy szakmai fórum. Felmerült a személyes kontaktus lehetősége. Ez a lehető legcélravezetőbb, hiszen biztosítja a közvetlen kommunikációt a tanár és a drámapedagógus között, ugyanakkor időigényesebb módszer. Ebben az esetben is a társulatok más-más utat keresnek.
    A tanárok részéről felmerült olyan programigény, amely segítheti őket abban, hogy egymásnak beszámolhassanak a kudarcélményeikről, problémáikról és a tapasztalataikról, amelyre a hétköznapokban nincs lehetőség. A drámapedagógus ebben az esetben akár konfliktuskezelési módszerek bemutatásával, vagy az ezzel kapcsolatos gyakorlatokkal segíthetné a tanárok munkáját.
  Felmerült az a kérdés, hogy a társulatok hogyan határozzák meg, a programjaikat mely korosztály számára készítik. A társulatok kidolgoznak egy programot és próbafoglalkozásokat tartanak kisebb, majd idősebb korosztállyal, de ez nem lehet döntő, hiszen minden osztály más. Vannak érettebb gondolkodású csoportok. Így, ahogyan más esetben is, itt is a pedagógusokkal való közös kapcsolatfelvétel a döntő. A tanár és a drámapedagógus közötti kommunikáció meghatározhatja, hogy az osztály számára milyen előadás felel meg, vagy az előadáson mit érdemes módosítani, hogy az osztály „karakteréhez” igazodhasson.
    Már tíz perce zajlott a beszélgetés, amikor előjött egy igen komoly kérdés, egyfajta dilemma. Ha vége a színházi nevelési előadásnak, mi történik azután? Így például egy komoly színházi nevelési előadás, amely olyan komoly témával foglalkozik, mint a kiközösítés vagy a családon belüli erőszak, felhozhat a gyerekekben olyan emlékeket, vagy akár gondolatokat is, amelyek addig „mélyen” lapultak, és amelyeket előtte nem osztottak meg az osztályközösségben. Az előadás lezajlik, majd ezt követően ott van egy, vagy több traumatizált gyerek. Előfordul, de nem túl gyakran. Mégis, ebben az esetben hol van a felelőssége a társulatoknak?
Amit fontosnak tartottak hangsúlyozni, hogy a drámapedagógiai társulatok tagjai nem pszichológusok, sem pszichiáterek, így nem szabad úgy tenniük, mintha feladatuk lenne a feldolgozás. És persze a színházi nevelés nem is a traumatizált gyerekek kezelésére alkalmazott eszköz. A színházi nevelés elsősorban kérdez, nem pedig válaszokat ad. A kulcs mindig a kérdésfelvetés és a közös gondolkodás. De a társulatok vállalhatják, hogy ha a színházi nevelési program hatására elindult egy gondolat a gyerekben, a szülőkkel, pszichológusokkal, tanárokkal együtt segítenek egy programot találni, akár folytassák a megkezdet programot.
    Czibolya Ádám a beszélgetés vége fele összefoglalta, amit hallott. Lát egy kettős felelősséget. A társulatok felelőssége, hogy milyen témával foglalkoznak, és ehhez milyen biztonságot teremtenek meg a résztvevők számára. A tanár felelőssége pedig, hogy dönthessen arról, hogy a legalább kétszáz aktuális programból melyikre viszi el az osztályát. Ehhez van lehetősége arra, hogy a társulattal közvetlenül felvehesse a kapcsolatot. Természetesen a fesztivál tanulsága, hogy a társulatok kommunikációs csatornái között vannak eltérések. Van, hogy egyes társulatokat nehezebb elérni, mint másokat. Ez a másik tanulság, hogy ennek lehetőségeit még érdemes tovább keresni.

Drámapedagógia a történelemtanítás szolgálatában

Röviden ez volt az alapgondolat, amely ösztönzött minket, amikor ellátogattunk a fesztiválra. A színházi nevelési programok szinte minden esetben az interakcióról szólnak. A nézőket, látogatókat az előadók megszólítják, kérdéseket tesznek fel, a témákról közösen beszélgetnek.
    Mi lenne, ha a történelemórákon is nagyobb hangsúlyt kapna az interakció? A drámapedagógiai módszereket hogyan lehet beépíteni a közoktatásba, vagyis a napi szintű oktatásba? És lehet-e egyáltalán a drámapedagógiát egy másik tantárgy szolgálatába állítani? Érdemes lenne gondolkodni azon, hogy a frontális tanórák (a tanár bemegy az órára, egyoldalúan leadja az anyagot, a diákok pedig hallgatnak, és csak magolnak) helyett más módszert is kipróbáljunk? A két napos fesztivál folyamán a legtöbb társulatot ezekkel a kérdésekkel szólítottuk meg.

AppArt Egyesület

appart_tabla.jpg

A 2015 szeptemberében született szervezet neve az angol appled arts-ból, vagyis az alkalmazott művészetek kifejezésből ered. A társulat célja az egyén társadalmi érzékenyítése. Művészeti módszereikkel szolgálják a nagyobb fokú társadalmi befogadást és a méltányosságot, ehhez pedig közreműködnek velük a MásSzínház értelmi sérült színészei, akik egyben az egyesület magját képezik, illetve mozgásszínházi szakemberek. Jelenlegi színházpedagógiai foglalkozásaik a Profil, a Carlo és a KépMás.
Bakonyvári Krisztina, aki az AppArt és egyben a MásSzínház színésze is, segített rámutatni, hogy sokan, köztük ők is törekszenek arra, hogy a drámapedagógia a magyar oktatás szerves részévé váljon. Jelenlegi állapotban azonban sem kidolgozott módszer, sem fóruma nincs a drámapedagógiának, hogy az oktatásba szervesen be lehessen integrálni. Az AppArt ezért hosszú távon gondolkodik. A jövőben szeretne részt venni egy iskola megalakulásában, amelyben kifejezetten drámapedagógiai módszerrel tanítanak, és egyben ez lenne a módszer műhelye is.

Kerekasztal Színházi Nevelési Központ

kerekasztal.jpg

Az 1992-ben alapított színházi nevelési társulat évente 200 előadást tart a fiataloknak. Az óvodás a felnőttig, minden korosztály számára készítenek programokat, illetve külön a tantestületeknek is. A céljuk röviden, hogy a színház nyelvén keresztül ismerhessék meg a részvevőket a világ aktuális kérdéseivel. Jelenleg 6 színházi nevelési programmal készülnek az általános iskolás korosztálynak és még hárommal a középiskolás és a fiatal felnőtt korosztály számára.
Farkas Sára Esztertől, a társulat drámatanárától ismerhettem meg a Kerekasztal azon programjait, amelyek a történelemtanítást segítik. A társulat évente szervez táborokat a Magyar Országos Levéltárba, ahol egykori levelek, naplók alapján imitálnak a gyerekekkel jeleneteket. Történeteket alkotnak, és a Stúdió K Színházzal közösen hasonló előadásuk is működik Szélben Szállók címmel. Színházi nevelési előadásaik gyakran foglalkoznak a társadalmi hasznosság-haszontalanság, az emberi kapcsolatok és az identitáskeresés kérdéseivel. Ezeket pedig akár egy-egy történelmi lecke oktatásához is fel lehet használni.

Fórum Társulat

forum.jpeg

A 2013 szeptemberében megalakult társulat célja, hogy párbeszédet teremtsen az olyan nehéz kérdésekben, mint a függőségek, a kirekesztés, vagy a nemi identitás. Ehhez a színházi nevelés mellett a tanítási dráma eszközeit is felhasználják. Jelenleg hét előadásuk van, amelyek szintén nem csupán a középiskolások és pedagógusaik, de az érdeklődő felnőttek számára is szólnak.
A társulat kapcsolattartója, Schefcsik Orsolya mutatta be számunkra, hogy a csapatuk hol alkalmazza az interakciót. Társulatként ugyan nem gyakorolják ezt a területet, de saját tanóráikon a drámás módszertan alapvetően benne van, és a gyakorlatok igazodnak az óra témájához. Az órákban az interakciót természetesen megkönnyíti, hogy ha adott kis csoportlétszámmal való foglalkozás. Maga a téma azonban gyakori konferenciatéma (drama.hu, szinhazineveles.hu).

Behívó

k-behivo.jpg

2011 óta működik a Katona József Színház saját színházpedagógiai programja, a Behívó. Szendrey Gitta ás Vági Eszter prezentációjában mutatták be, hogy elsősorban a színház előadásaihoz kapcsolják a programjaikat, de van lehetőség arra is, hogy a pedagógus igényeihez alkalmazkodva készítsenek foglalkozásokat. Eszközül hívnak számos drámapedagógiai módszert, és fórumokon teremtenek lehetőséget a gondolatok megosztására. A gyakorlott és viszonylag idősebb szervezet ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a színházi nevelés még mindig új módszernek tekintendő, így még mindig lehetőségek vannak, nem bevett gyakorlatok.

Káva Kulturális Műhely

kava.jpg

Az 1996-ban alakult színházi nevelési társulat az előadásait az 8-18 éves korosztálynak készíti. Olyan témákra helyezik a hangsúlyt, mint a demokráciára nevelés, a mikro- és makrotársadalmi, illetve az erkölcsi problémák. Jelenleg 5 programot kínálnak az általános- és a középiskolás korosztálynak.
Takács Gábor, a társulat szakmai vezetője úgy véli, a drámapedagógiai módszerek alkalmazása a tanórákon a korábbi évekhez képest inkább van visszaszorulóban. Ő is hangsúlyozta, hogy sok múlik a tanáron, a kérdésfelvetésén. És persze rajta múlik az is, az órán ezeket a módszereket hogyan használja fel. A módszereket szinte bármely tantárgyhoz kapcsolódóan fel lehet használni; az már szakmai kompetencia, hozzáértés kérdése, hogy pontosan melyik módszert mire használható.
Ugyanakkor a Káva Kulturális Műhely törekszik a társadalmi bázisépítésre. Több kezdeményezésük is ebbe az irányba kíván haladni. Pedagógus Klubjuk célja, hogy a tanárok minél több visszajelzést adhassanak számukra ezen a fórumon, illetve kívánnak blogot is indítani, hogy az itt született gondolatok és a pedagógusok igényei is írásban is megjelenhessenek.

Trainingspot Társulat

trainingspot2.jpg

A társulat tíz éve létezik, de csak 2012 óta foglalkozik színházi neveléssel. Tagjai leggyakrabban más társulatokkal közösen alkotnak meg előadásokat. Jelenlegi programjuknak 5 előadást kínálnak a 11-18 éves korosztálynak. Eszközük sokrétű: a drámapedagóiai eszközök mellet különböző dramaturgiai elemet, főleg táncot és zenét is beépítenek az előadásaikba.
Előadásuk egyike kifejezetten jól használható a történelemórákon, főleg a diktatúrák bemutatására: Hangállam című előadásuk története szerint egy csendes diktatúra őrködik az emberek hétköznapjai felett, de mégis sokak számára élhető helynek bizonyul. Pedig a zene minden módon be van tiltva. A kómába esett főhősnek felajánlják hogy maradhat a közösségben, de dönthet úgy, hogy felébred a kómából, és visszatér a régi életébe.

Nyitott Kör Egyesület

nyitottkor.jpg

A 2005-ös alapítású szervezet egyben a fesztivál szervezője is. Igyekszik drámapedagógiával foglalkozó alkotóközösségeket összefogni, az aktuális kérdésekre új nézőpontokat megnyitni. Jelenleg 8 programjuk működik, amelyeket a fiataloknak ajánlanak.
A fesztivál egyik szünetében sikerült beszélnem a társulat egyik tagjával, egyben a Szemező mappa szerkesztőjével, Márton Gábor Csabával. Maga is úgy látta, jelenleg Magyarországon lehetőségek vannak, nem bevett módszerek: a pedagógus maga is tanulhat, alkothat saját módszereket, amiben segítségére lehetnek a korábban említett szervezetek internetes felületei (drama.hu, szinhazineveles.hu), vagy az évenként megtartott Tantermi Színházi Szemle. Foglalkozik a témával továbbá a Közélet Iskolája közösségi oktató- és kutatóközpont, amely a Kritikai pedagógia módszerét kívánja alkalmazni és előtérbe helyezni. A témával mélyebben is foglalkozik Mészáros Görgy, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai Antropológia Kutatócsoport vezetője. Kézzel fogható módszereket tanulhat a drámapedagógia felé nyitó tanár a 2013-ban kiadott Színházi Nevelési Programok kézikönyve segítésével is.

A színházi nevelés felhasználása

A felsorolt társulatok mellett képviseltette magát továbbá a Simorág TánCirkusz, a Budapest Bábszínház, az Insite Drama, a Tünet Együttes, a Detectvity, FAQ és a Bohócok a Láthatáron Csoport. Mindegyik meghívott szervezet azért dolgozik, hogy a tanárok számára minél több és kreatívabb ötleteket nyújtsanak, hogy diákjait gondolkodását jobbá, színesebbé tegyék. Ezek a társulatok próbálják növelni a bevonható pedagógusokat, és lehetőleg minél több kommunikációs csatornát felhasználni, hogy meg is találhassák őket. Ugyanakkor nem vitás, hogy sok múlik a tanárok kezdeményezésén, miközben idejük nagy részét kiteszi, hogy az éves tanterv megvalósulhasson. Egy történelemóra jó esetben heti két alkalmat jelent, vagyis a kétszer negyvenöt perc alatt szükséges a diák számára új ismeretanyagot bemutatni. Hiszünk abban, hogy az interaktív oktatással a tanulás eredményes lehet. A megkérdezett társulatok is hangsúlyozzák az interakciót, de az már valóban a tanáron múlik, a kínált módszereket hogyan tudja felhasználni.

Berkes Márton

A bejegyzés trackback címe:

https://cong.blog.hu/api/trackback/id/tr8012869776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása